A szék, ami majdnem soha nem készült el

Adrienn vigyázott rám gyermekkoromban, meg azóta barátnő is...csak pár év van köztünk.

Az a minimum, hogy szívesen átalakítom a nem valami szép, de lehetőségekkel teli székét.

...

Azért az élet rendesen próbára tett .

Először is a kárpitos bácsival szétmentünk, még áprilisban.

Sajnálom, és hiányzik, de így hozta az élet.....

Ebből kifolyólag a szék szivacsának tűzését is meg kellett volna valahogy máshogy oldjam, de ezt a mai napig nem sikerült számomra megfelelően.

Sem a kézi, sem az elektromos tűzőgép nem hozta azt a minőséget, amit egy pneumatikus.

Kompresszor még lenne is, de egy igazán fasza tűzőgépfej beszerzése most nem fér bele.

Aztán az első komolyabb kánikulánál a pince-hűvösön tartott összes festékem beszáradt egyszerre.

Éppen olyan szakaszt éltünk, mikor nem tehettem meg, hogy a hobbimra költsek.

Aztán eljutottunk az óvodai nyári szünethez, amikor négy hétig  0-24-ben kellett egy 4 éves gyerek méltó társa legyek...

Nem maradt kapacitás a bútorokra. Erre a székre sem, pedig már 4hónapja várja a megváltást.

Adrienn szerencsére, annyira jófej, hogy minden alkalommal, amikor találkoztunk, és előadtam, hogy mennyire ég a fejem, nagyvonalúan állt hozzám, és a székéhez.

Igen lassan, de azért időnként csiszoltam, meg alapoztam egyet-egyet.

Kicsit elkalandozom...

Adriennek egyik szülinapjára szerettem volna beszerezni egy üveg nutellát. Nagyon szereti!

Galina csak pár hetes volt, megkértem a nagyit, hogy hozzon a boltból, és akassza csak fel a kerítésre.

Adrienn szembe szomszéd, és olyan az a zuglói utca, mint egy kis falu, így ez működhet még.

Nagyi hozta is a boltból, ám mikor hazaért jött egy tanítványa, így csak lerakta a konyhaasztalra.

Kamasz unokaöcsém Bence nagyon megörült a váratlan csemegének, és azonnal beleevett. 

De mivel visszacsukta, ez nem látszott.

Tanítás után nagyi a kapott utasításoknak megfelelően felakasztotta a kerítésre.

Csak később óriási kacagások közt derült fény, hogy Adrienn kapott akkor szülinapjára egy félig megevett üveg nutellát.  :)))

 

Az összes nehezítés közül talán a saját műhely hiánya a leg.
Három hely is van, ahol dolgozhatok, de nincsen EGY!
Éppen ezért a szerszámaim sosem ott vannak, ahol én.
De semmi gáz a tűzőkapcsot könnyedén bontja egy régi körömreszelő is.

Elég egyszerű lesz az új külső. Sima fehér váz, és a függönnyel megeggyező rózsaszín kárpit. 
Ez most ismét kívánságműsor volt!
:)