Normál esetben nem engednék be ilyen holmit a lakásba.
Árpi meg még annyira sem.
Olyannyira, hogy mikor elhoztuk, még ott helyben szét akarta rugni...
Az is alig hatotta meg, hogy mindössze 100,-Ft-ért jutottam hozzá, és nem is volt messze.
Persze azonnal volt koncepcióm.
Mivel csodás bútorlap, fel sem merült, hogy fessem.
Tapétázni fogok.
Méghozzá csomagolópapírokkal.
Az első tapasztalat:
A csomagolópapírral nem lehet úgy tapétázni, mint a tapétával, hogy bekenem a felületet is, meg a papírt is.
Na nem baj, akkor csak a bútorra kenek.
De ocsmány akkor is. Foszlik, és gyűrődik.
Sebaj, akkor elő a ragasztósprét
Szerencsére visszaszedhető, így nincs rizikó.
Ja csak nem, hogy visszaszedni alig, de egyáltalán felrakni sem lehet szépen...
Legalábbis nekem nem ment.
Szerencsére a méter vastag falak elnyelik, a hangos káromkodást.
Pár napig utáltam ránézni, de azért megcsináltam a tetőt, hogy hátha jön ihlet.
Na végül megadtam magam, és Árpi minden lebeszélése ellenére a festés mellett döntöttem.
Csiszolás, glettelés, csiszolás, alapozás....hosszadalmas, és unalmas előkészítés.
Pedig, már megint világosan megvan a vége a fejemben. :)
Építő feladat ezzel a temperamentummal végigjátszani ezeket a kötelező fázisokat.
Amíg száradnak a rétegek, készül a grafika.
Hosszú idő óta végre megint rajzolni vágyom.
A külseje milyen lenne más.... hát türkiz.
Az első szint sárga.
Csak, mert jól megy a hálószoba ajtajához.
Kezd látszani, hová akarok kilyukadni.
Ezt a mesét most ketté bontom, mert annyi részlet van még, és már így is jó hosszú.
Tehát folyt. köv. hamarosan.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése