2013. jan. 3.

játék ház - szerintem








Normál esetben nem engednék be ilyen holmit a lakásba.
Árpi meg még annyira sem.
Olyannyira, hogy mikor elhoztuk, még ott helyben szét akarta rugni...
Az is alig hatotta meg, hogy mindössze 100,-Ft-ért jutottam hozzá, és nem is volt messze.


Persze azonnal volt koncepcióm.
Mivel csodás bútorlap, fel sem merült, hogy fessem. 
Tapétázni fogok.
Méghozzá csomagolópapírokkal.


Az első tapasztalat: 
A csomagolópapírral nem lehet úgy tapétázni, mint a tapétával, hogy bekenem a felületet is, meg a papírt is.
Na nem baj, akkor csak a bútorra kenek.
De  ocsmány akkor is. Foszlik, és gyűrődik.
Sebaj, akkor elő a ragasztósprét
Szerencsére visszaszedhető, így nincs rizikó.
Ja csak nem, hogy visszaszedni alig, de egyáltalán felrakni sem lehet szépen... 
Legalábbis nekem nem ment.
Szerencsére a méter vastag falak elnyelik, a hangos káromkodást.


Pár napig utáltam ránézni, de azért megcsináltam a tetőt, hogy hátha jön ihlet.


Na végül megadtam magam, és Árpi minden lebeszélése ellenére a festés mellett döntöttem.
Csiszolás, glettelés, csiszolás, alapozás....hosszadalmas, és unalmas előkészítés.
Pedig, már megint világosan megvan a vége a fejemben. :)
Építő feladat ezzel a temperamentummal végigjátszani ezeket a kötelező fázisokat.


Amíg száradnak a rétegek, készül a grafika.
Hosszú idő óta végre megint rajzolni vágyom.


A külseje milyen lenne más.... hát türkiz.


Az első szint sárga. 
Csak, mert jól megy a hálószoba ajtajához.




Kezd látszani, hová akarok kilyukadni.





Ezt a mesét most ketté bontom, mert annyi részlet van még, és már így is jó hosszú.
Tehát folyt. köv. hamarosan.


:) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése